Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az 1910-es évek eleje

2009.10.21
A következő évre, 1907-re elkészült az új iskola és a tanítói lakás, összesen 7200 korona értékben. Az építkezéshez és a berendezéshez még hiányzó összeget a Vay család egészítette ki. Az iskola a református egyház kezelésében működött két tanteremmel és két tanítóval (I-es és II-es iskola) de a falu minden tanköteles gyermekét tanították. A hatosztályos iskola első és második osztályát Horváth Anna tanítónő, a harmadiktól a hatodik osztályos gyermekig, valamint az ismétlő iskolásokat pedig Takács Zsigmond kántortanító oktatta a legfontosabb ismeretekre. Az egyes osztályok nagyságára legyen példa a fent említett tanév. Az első osztályban akkor 102 gyermek járt (76 református, tizenegy római katolikus, tizennégy izraelita és egy görög katolikus), a másodikba pedig 58 (46 református, hat római katolikus, öt izraelita és egy görög katolikus). A 3. osztályban 36-an, a negyedikben 25-en, az ötödikben 18-an, míg a hatodikban már csak hatan tanultak, hiszen a háztartásokban szükség volt a felnövekvő gyermekek munkaerejére is. A tanítás folyamatosan, délelőtt-délután tartott, osztatlan formában, amíg az egyik osztállyal foglalkozott a tanító, a másik osztály (vagy osztályok) önállóan gyakorolt. 1907-ben ugyan már felmerült a harmadik iskola és tanítói lakás megszervezése, de ennek megvalósítására még néhány évet várni kellett. 1910. október 16-án a községi képviselő-testület kérte az egyházat, hogy a második iskolatelek nyugati felét engedjék át a községnek, ahol az a saját erejéből megépíti az újabb iskolát és a tanítói lakást, bebútorozza, felszereli, majd átadja az egyháznak, hogy református iskolaként működtesse. Három év múlva az épületek el is készültek, 1914 őszén Takács Zsigmond és Horváth Anna mellett Kozsár Gyula tanító kezdte el az új tanévet. Az ő bére az egyháztól kapott 360 korona mellett a vallás- és közoktatási minisztériumtól az új tanítói állások szervezésére országosan adott évi 1100 korona államsegély és a lakás volt. Az 1910-ben kiadott megyei almanach megőrizte számunkra a falu akkori vezetőinek nevét: a főbíró Kiss Miklós, a törvénybíró Sipos Péter, a körjegyző Komáromy Miklós, a pénzkezelő Kain Sámuel, a református lelkész Molnár Mihály, az izraeliták rabbija Grünwald Juda, a református tanító pedig Takács Zsigmond és Gecsey Ilona volt. 1912-ben ismét változott a település közigazgatási státusa. Ebben az évben szervezte meg a vármegye a nyírbaktai járást, s az új besorolás szerint Vaja ebbe a járásba került át. Végig itt is maradt a későbbi nevén baktalórántházi járás 1970-es megszűntéig.