Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az 1920-as, 30-as évek

2009.10.21
Az 1920-as népszámlálás alapján Vaján 2283 fő élt, ebből külterületen 510 fő. Az 1920. április 18-án megtartott – az évi első – képviselőtestületi gyűlés első határozata a románok kivonulása feletti öröm írásba foglalása volt. Az sem véletlen, hogy ugyanezen a közgyűlésen hozták szóba, a falu területén a házak zsúfoltan állnak, tűzveszélyesek, s az elöljáróság kérte özvegy Vay Ádámnét, hogy a vásártér melletti birtokát parcellázza fel, adja el mérsékelt áron a jelentkezőknek. Az elöljáróság azonban azt is meghatározta, hogy a házhelyhez jutó kedvezményezettek névjegyzékébe csak azok vehetők fel, akiknek a „múltja” tiszta, és legalább tíz éve a faluban vagy a tanyák valamelyikén laknak. Októberre meg is érkezett a grófné ajánlata, 26 katasztrális holdat parcelláztatott fel négyszáz négyszögöles telkekre, s ölenként tizenegy koronáért adná a földet. Ezt az ajánlatot a falu elfogadta, s hamarosan megkezdődtek az építkezések. Erejéhez mérten igyekezett mind a falu, mind a református egyház enyhíteni az iskola gondjain. 1919-ben már három tanító, Takács Zsigmond igazgató kántortanító, Vincze László és Horváth Anna tanította a vajai ifjúságot. Horváth Anna az I., Vincze László a II–III., Takács Zsigmond pedig a IV-VI. osztályt vezette. 1921-ben arról panaszkodott Takács Zsigmond, hogy a II. iskolába több mint százhúsz gyermek jár egy terembe, felváltva. A presbitérium erre úgy határozott, hogy az akkor még erdélyi menekültek által lakott tanítónői lakást iskolává alakítja és bebútorozza, Kávássy Jenő menekült vasutast pedig felszólították, hogy próbáljon meg más lakást keresni. A helybeli közlekedés elősegítésére fogadták el még 1922-ben a vasúthoz vezető kövesút kiépítéséhez való hozzájárulást is, ami elég tekintélyes összeg, kilométerenként egy vagon búza és a szükséges kő és kavics ingyenes helyszínre szállítását jelentette. A falu tűzvédelmének biztosítására előbb – 1923-ban – kötelezett tűzoltóságot, 1928-ban pedig önkéntes alapon működőt szervezett az elöljáróság. Fecskendőt, lajtot és az azokhoz szükséges szereket vásároltak nekik. Már állt 1924-ben Frankel Lipót gőzmalma. Ebben az évben a református templom toronyórájának kijavítására a község ötszázezer koronát ajánlott fel. Az összeg nagysága senkit se tévesszen meg. A vágtázó infláció közepette az sem véletlen, hogy a vasúti út költségét sem koronában, hanem gabonában kellett kiszámítani és fizetni, s a főbíró korábban megismert fizetéséhez mérve az árakat az ő illetménye egy évre három mázsa búza, az elöljáróság kiszálláskori napidíja viszont ötezer korona volt. 1924-ben írták össze a leventekorúakat, megalakult a leventeegyesület, melynek elnökévé Bencze János református lelkészt választották. Mind az egyesület gyakorlótere, mind a gazdasági ismétlő iskola gyakorlókertje, mind pedig a Testnevelő Egyesület tornakertje a Nagyatádi-féle földreform céljaira igénybe vett földekből került ki. A földreform mértékéről, a kiosztott földek nagyságáról nincsenek adatok. Azt viszont tudjuk, hogy Vay Ádám özvegye, illetve örökösei két vitézi telket ajánlottak fel, melyből az egyiket 1925-ben vitéz Kiss András törzsőrmester, vajai születésű kapta meg. A tanulóifjúság számának növekedésével és a népiskolai feladatok, a követelmények bővülésével 1924 tavaszán az egyház kénytelen volt ismét foglalkozni a negyedik tanítói állás megszervezésének ügyével. Hosszú hónapok eredménytelen kísérletezései után 1927-re az is kiderült, hogy az egyház a negyedik iskolát és a hozzá tartozó tanítói lakást önerőből nem tudja felépíteni. Ugyanekkor égető szükségként jelentkezett a már szinte kis faluvá növekvő Rákóczi-tanyai iskola ügye is. Ötezer pengő érkezett 1927 nyarán a gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter által kezdeményezett iskolaépítési akció keretében a negyedik iskola felépítésére, s ezen összeg ismeretében a presbitérium vállalta, hogy azt a minisztérium tervei alapján kőből és téglából felépítteti. A kiírt vállalkozási szerződésre Kinál János nyírbátori kőműves 6473 pengős ajánlatát fogadták el, aki 1928. január 5-én már át is adta a kész tantermet és tanítói lakást a mai Aulich utcában. 1930 decemberében Harsányi Péter főbíró vette át a falu számára a Földművelésügyi Minisztériumtól ajándékba kapott száztíz kötetes népkönyvtárat. Az 1930-as népszámlálás alapján tudjuk, hogy a községben 2623 fő él, ebből külterületen 528 fő. A községben 398 ház van. Az ez évi október 15-i szervezkedési szabályrendelet szerint a település határának terjedelme 4446 kat. hold és 1336 négyszögöl. Vaján 271 római katolikus, 125 görög katolikus, 2002 református, 4 ágostai hitvallású evangélikus, 1 görögkeleti és 220 zsidó vallású ember él. Közülük 1528 ír és olvas, 613 hat évnél idősebb ember analfabéta. Az 1931-ben megjelent megyei monográfiában a következő sorok olvashatók a faluról: lakosainak száma 2624, a községben két szeszgyár és egy malom is van. Határa 4446 hold, ebből szántó 3986 hold, 102 hold legelő, 62 hold erdő, 68 hold víz és 228 hold használhatatlan terület. A község földbirtokosai gróf Vay Ádám örökösei, Dr. Áron Sándor Vay István örökösei, özvegy Zoltán Jánosné és Nagy Béla. A vajai körjegyzőség 1933-as költségvetési tervének előterjesztése kapcsán tudjuk, hogy a körjegyzőség továbbra is Vaja és Őr, közöttük a terhek viselésének aránya: 61-39 százalék. A főbíró Harsányi Péter, évi illetménye száz pengő. A másodbíró ifj. Takács András (nyolcvan pengő), a pénztárnok Bíró Elek (háromszáz pengő), az esküdtek ifj. Nehéz Károly, Harsányi András, Sipos Sándor, Tisza Kálmán, J. Kiss András és Id. Sipos Albert (negyven-negyven pengő). Özv. Berkovics Józsefné szülésznő 540 pengő, Paczári István kézbesítő (kisbíró) szintén annyi, Székely Péter, Orosz Miklós, Kun József és Horváth Ferenc éjjeliőrök pedig százhúsz-százhúsz pengőt kaptak évenként a falutól szolgálatuk fejében. A közigazgatási munkát végző körjegyző évi 2214 pengő, a másodjegyző 2064, a két irodatiszt pedig 1602 pengő fizetést kapott a szolgálati lakás mellett. A presbitériumnak 1935-re sikerült elérnie, hogy a tanítók számát ötre emeljék, így az I. osztályt Bencze Jenőné Horváth Róza, a II. osztályt Vincze Lászlóné Horváth Anna, a III. osztályt Dr. Pethőné Szalkai Ilona, a IV. osztályt István András, az V–VI. osztályt pedig Vincze László igazgató-kántortanító oktatta. Az 1939-ben kiadott Szabolcs vármegyei szociográfia szerint a község területe 4447 kat. hold, amelyből 3916 szántó, 41 rét, 22 szőlő, 167 legelő, 58 erdő, 13 nádas, 34 kert, 196 kat. hold pedig terméketlen terület. Lakóinak száma 3016 fő, akikből 1149 a férfi, 1557 fő pedig nő. Minden lakos magyar anyanyelvű. Felekezetileg 271 római katolikus, 125 görög katolikus, 2370 református és 250 izraelita él a településen. A házak száma 402. Iskolái: két református elemi általános iskola, továbbá egy református általános továbbképző. Lakói főleg mezőgazdasággal, iparral és kereskedelemmel foglalkoznak. A falu határában egy nagybirtok, két középbirtok és néhány kisbirtok található. Vaja homokos talajú határterületein főleg nyári gyümölcsösök díszlenek. Főleg almával találkozunk, melynek nagyon sok fajtája megtalálható, úgymint a Jonatán, Nemes sóvári, Török Bálint, Sárga szépvirágú, Parker pepin, Ananász ranet. De nyári és téli körtével is szép számban találkozhatunk. Állatállománya 1935-ben: 400 szarvasmarha, 218 ló, 1416 sertés, 250 juh, 73 házinyúl és 5599 baromfi. A község piaca Nyírbátor. A községi orvos helyben lakik. Gyógyszertár 8 és fél km-re, Nyírmadán található. Legközelebbi közkórház 30 km-re Mátészalkán és 44 km-re Nyíregyházán van.