Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az 50-es évektől a rendszerváltásig

2009.10.21
Az alkotmány bevezetése és a közigazgatás újabb átszervezése után 1950. április 1-jétől Őr helyett Rohod kisközséget osztották be Vaja nagyközséghez. Tulajdonképpen ekkor került vissza a vajai körjegyzőség az újonnan szervezett Szabolcs-Szatmár megyébe, hiszen előtte 1945-től az Ideiglenes Nemzeti Kormány egy rendeletével az akkori Szatmár-Bereg vármegyébe sorolta át, bár érdekes módon az utasítások továbbra is a baktalórántházi járás főszolgabírójától érkeztek. Vaja Népművelési Bizottsága 1950. augusztus 17-én tájkultúrotthon létesítéséhez kastély biztosítása tárgyban intézett kérvényt a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának: „Hivatkozással a Megyei Tanács rendelkezésére, melyben a Kultúrotthon mozgalomba való bekapcsolódásra hív fel bennünket, jelentjük, hogy ilyen célra egy kiválóan alkalmas épület áll Vaja községben rendelkezésre, a volt Vay-féle vajai kastély kétemeletes épülete. A nagykastélyban emeletenként 5-5 helyiség van, közülük 3 11x8 m-es nagy terem is. Ezt a nagykastélyt a földbirtokreform során a VMK tulajdonába juttatták, s tudomásunk szerint ezidőszerint a Műemlékek Országos Bizottsága diszponál fölötte. Miután az elmúlt 5 esztendőben semmi féle célra nem nyert felhasználást, s a benne lévő muzeális értékű /Rákóczi korabeli/ bútordarabokat a közelmúltban Sárospatakra szállították, kéri a Népműv. Bizottságunk, hogy az épületet a visszamaradt bútorzattal együtt Kultúrotthon céljára rendelkezésünkre bocsátani szíveskedjék. Az épületben lévő 15 helyiség kiválóan alkalmas Kultúrotthon céljára, sőt az áll. általános iskola tanteremhiányát is enyhítené. Amellett a kb. 12 kat. holdas parkja a környékbeli községek kirándulói és sportpálya céljára is kiválóan alkalmas lenne. Szükségesnek tartja megjegyezni a Népművelési Bizottság, hogy Vaja községben igen nagy hiány van lakásban, s a Párt, népi szervek összejövetele céljára sem áll megfelelő helyiség rendelkezésre. A nagykastély Kultúrotthonná való átalakításával, ill. felhasználásával ezek a problémák igen kedvezően megoldódnának. Vaja község kedvező fekvésénél fogva ez a kultúrotthon táj-jell. is lehetne. Fentiek alapján kérjük kérésünk mielőbbi kedvező elintézését. Az 1950-es évhez egy kultúrtörténeti érdekesség is fűződik. A baktalórántházi járási tanács még a nyár folyamán utasítást adott a községek részére, hogy a régi, reakciós helyneveket változtassák meg. Ügybuzgó hivatalnokok úgy gondolták, hogy „…a vajai dolgozó parasztság is érezte a gróf Vayak kizsákmányolását. Így érthető, hogy demokratikus rendszerünk és a dolgozó parasztságunk jogosan kívánja községünk nevének megváltoztatását. E direktíva szellemében a nagyközségi tanács 1950. augusztus 21-én határozatba hozta, hogy kérelmezni fogja: vehesse fel a falu a Nyíralmás nevet. Szerencsére a javaslatból semmi sem lett. 1950 őszén a falu lakosai szorgosan készülődtek az Októberi Szocialista Forradalom 33. évfordulójának ünnepségére, melyet a kultúrházban rendeztek. Nyírmada díszítési versenyre is kihívta Vaját. November 8-án hirdetményben teszik közzé, hogy Vaja dolgozói a vármegye szégyentábláján szerepelnek. A megye hivatalos lapjában, a Néplapban is közzétették, hogy Vaja dolgozó parasztjai nem tettek eleget a Földművelésügyi Minisztérium rendeletének, nem végeztek a mélyszántással. Ezért elrendelték, hogy minden fogat álljon munkába, a munkát pedig ellenőrzés alá vonják. Vaján ekkor a művelés alatt álló földterületek nagysága 5081 kat. hold. Ebből 4579 kat. hold szántó, 103 kh. kert, 3 kh. rét, 38 kh. szőlő, 250 kh. legelő, 90 kh. erdő és 18 kat. hold nádas. A futóhomok és szikes területek, úgymint a Gyermekerdő, az Orosztag, a Sándor tag, a Hosszugaz, a Ráta és a Ravasz-hegy, mentesülnek a szántás alól. Az 1950-es évek elején kezdődött el a vidék villamosítása. Vaján 1954 nyarától kezdték leásni az oszlopokat, először a község belterületén. A következő évben villanyvilágítást kapott a tanácsháza, a nagykastély, a kiskastély, az iskolák és a szolgálati lakások, továbbá a tanács döntése alapján „olyan személyek, akik a begyűjtésben élen járnak, s az iparosok között is az élenjárók. Az 1956-os forradalom történései viszonylag csendesen, nagyobb események nélkül zajlottak le a nagyközségben. Szikszay Péter vb-elnök és Somfai József vb-titkár 1957. február 8-án kelt jelentésükben az alábbiakat közölték a baktalórántházi MSZMP-szervezet intézőbizottságával: Az októberi események előtt parasztság részéről nagy elégedetlenséget váltott ki a földterületek összevonása. Ebből igen sok családi botrány volt és ez nagyon kihatott a politikai hangulatra is. Sokan meggyűlölték ezért úgy a helyi Párt szervezetet, mint a tanácsot. Sok panasz vetődött fel a beszolgáltatás miatt, annál is inkább, mert például baromfit, tojást, tejet olyan időkben is kértünk, amikor a tulajdonosoknak semmilyen adottsága nem volt. Ez nagyban hátráltatta a tömegek kapcsolatát a tanáccsal, mint a párttal. Október 30-áig semmi különös esemény nem történt tudatja a jelentés, akkor azonban a tömegek kezdeményezésére munkástanácsot választottak, és elhatározták, hogy a község három vezetőjét is le kell váltani. A leváltás megtörtént, az újonnan megalakult munkástanács és újonnan választott vezetők mind a rendet, mind a fegyelmet a község területén megtartották. Az ideiglenes munkástanács október 30-án megalakult, és a jelentés szerint az alábbi követelést rögzítette: Vaja községnek hősi hagyományai vannak. A dicsőséges múlt, a kuruc hősök arra köteleznek, ezekben a súlyos órákban szívvel és lélekkel haza mellé álljunk. Ettől gondolattól áthatva Vaja község ma megalakult nemzeti tanácsa a magyar kormánynak a következőket javasolja: 1. Tárgyalások kezdése a szovjet csapatok hazánkból való azonnali kivonásáért. 2. Minden jóvátétel, köztük a jugoszlávoknak fizetendő 82 millió dollár fizetésének megtagadása. 3. Engedélyezzék a parasztpárt és az értelmiségi párt működését és a Hazafias Népfront alapját képező három párt külön-külön indulhasson az 1956. december 31-ig megtartandó országgyűlési választásokon. 4. A miniszterek számának felére való csökkentése és a miniszterhelyettesi állások megszüntetése. 5. A rosszul dolgozó mezőgazdasági termelőszövetkezetek állami gazdasággá való átalakítása vagy felosztása. 6. Teljes amnesztia a külföldre távozott magyaroknak és a belföldön fogságban levő politikai foglyoknak, köztünk Mindszenty esztergomi érseknek. 7. A köztisztviselők státus rendezését és nyugdíj korhatárnak a férfiaknál is 55 évre való leszállítását. 8. A feleslegesen felduzzasztott és jelentős nemes valutát felemésztő külföldi képviseletek számának 1/3-ra való csökkentése. 9. A honvédségnek modern fegyverekkel és régi mintájú magyaros egyenruhával való ellátása. 10. A szovjet mintájú úttörő egyesület helyett a cserkészek visszaállítása. 11. A külföldön élő négymillió magyar sorsának fokozottabb figyelemmel kísérése és velük való szoros kultúrkapcsolatok létesítése. 12. Beszolgáltatási rendszer eltörlését kérjük. 13. Adókulcs csökkentését követeljük. 14. Kisipar és kiskereskedelem visszaállítását követeljük. 15. Szabad kötelező általános iskolai hitoktatás megadását kérjük. A jelentés további része a munkástanács vezetőinek nevét sorolta fel: elnök Paczári István, elnökhelyettes Harsányi György, vb-titkár pedig Sipos György, akik november 9-én mondtak le, és a hivatalt a régi vezetőknek visszaadták. Ismerjük a vajai munkástanács tagjait is: Molnár József (1910) volt főjegyző, Tóth Sándor (1919), Tóth Miklós (1920), Kun Béla (1924) földművesek, Simon Péter (1921) mezőőr, Borus Sándor (1895) főmolnár, Kiss Elek (1913) földműves, Dani Endre (1928) pedagógus, Kiss Endre (1935) adminisztrátor bűnvádi eljárás egyikük ellen sem indult. Kiss Géza (1932) földművest fegyverrejtegetésért négyhavi börtönre ítélték. 1957 tavaszán megalakult a Béke Tsz. 1957-ben a település határában 4087 katasztrális hold szántó, 459 hold gyümölcsös, 105 hold szőlő, 88 hold erdő, 201 hold legelő és harminc hold rét volt. Az évtized végén kezdte meg a falu megbízásából a Béke Tsz a Tulipán úti, elöregedett, életveszélyessé vált jegenyenyárfa-sor kitermelését. Az 1960. évi községfejlesztési tervben szerepelt pl.: a körorvosi lakás építése, sportöltöző építése, közvilágítás bővítése, tűzoltó szertár építése, járdaépítés stb. Mindezeket társadalmi munkában kívánták megvalósítani. A lakosság azonban ezekben a munkákban egyre inkább nem akarta kivenni a részét, arra hivatkozva, hogy 18%-os községfejlesztési hozzájárulást fizetnek és így kérik a hozzájárulás összegéből a különböző feladatoknál előforduló fuvarozások, föld és egyéb munkálatok kifizetését. Az iskoláskorú gyermekek számának növekedése, a Rákóczi- és Boglya-tanya felsőtagozatos tanulóinak is Vaján történő tanítása miatt a tanács 1960. június 20-án hozott határozatot két új négytantermes iskola felépítéséről. Az akkoriban szabványtervek alapján épített iskolákban egy-egy szolgálati lakás is helyet kapott. Az építési költség hárommillió forintot tett ki, ebből a falu egymilliót vállalt, a többit a megyei tanács finanszírozta. A két épület rekordgyorsasággal készült el, a munkálatok 1961. november 8-án kezdődtek és az 1962-63-as tanévet már itt kezdte az iskola. Ezekben az években a vajai iskola 860 körüli gyermeklétszámát tizenkilenc tanulócsoportban tizenegy tanár, egy képesítés nélküli és tizenegy tanító tanította. A település villamosítása 1962-re teljesnek mondható, három évvel később, 1965. december 24-én pedig ünnepélyesen bejelentették, hogy a Rákóczi-tanya villamosítása is befejeződött. 1964-ben az általános iskolában 670-en tanultak, 19 tanulócsoportban. A napközi otthonban 120 fő volt elhelyezve, 3 csoportban. Az óvodában 49 férőhely volt, ahol 2 csoportban tevékenykedett 51 gyerek. Vaján két védőnő és két körzeti orvos dolgozott. 1964-ben Vaja összterülete 4970 hold 1293 négyszögöl. Az utak hossza 18,1 km volt. Ebből 1,2 km aszfalt burkolatú, 1,6 km makadám és 15,3 km földút. A község központjában 44,208 m2 járda volt. Vaján 8 db híd volt, 2 fából, 5 téglából és kőből, 1 pedig vasbetonból készült. 2,300 m2 belterületi, 54, 000 m2 külterületi park volt. A közvilágítást 154 db lámpa szolgálta. Az emberek 6 közkútból szerezhetek vizet. A településnek 8 db bérbe adott lakása volt. Ebben az évben kértek állami támogatást egy új, korszerűbb művelődési otthon felépítésére. A mozi hetente 3 alkalommal tartva vetítést a kultúrházban üzemelt egészen 1964. február 24-ig, amikor is a járási tanács betiltotta a kultúrház helyiségeinek használatát, mivel a tetőzet beszakadással fenyegetett, s az épület életveszélyessé vált. A kultúrházat ugyanis a volt grófi istállóban alakították ki még 1946-ban. A mozielőadások ezután az általános iskola egyik tantermében kerültek megtartásra. Erre 1964. szeptember 1-ig volt csak engedélye a községnek. Az új művelődési otthont az akkor épülő nagyecsedi kultúrház mintájára szerették volna megépíteni. A régi épület lebontását 1966. április 30-ig tervezték. 1965-ben a környező településekkel ellentétben még mindig nem épült meg az új postahivatal. Erre a célra egy másik épületet béreltek. Az új postát a kultúrház és a takarékszövetkezet közé tervezték, de végül állami támogatás híján mégsem épült fel. 1966-ban érkezett meg az engedély Vaja, Őr és Kántorjánosi határában létrehozandó Vajai víztározóra. A tározót öntözés céljára építették a III. számú főfolyás mentén egy 93,4 km2-es vízgyűjtő területű medencében. A víz felduzzasztása céljából vasbetonból duzzasztóművet építettek a III. számú főfolyás 28,980 folyam kilométerénél. Az így létrejött mesterséges tó maximális elárasztható területe 1308 kh és 1.007.000 m3 víz tárolására képes. 1966-ban határoztak arról is, hogy a Damjanich u. 79. szám alatt egy iparcikk üzletházat építenek. 1968-ban elkészült az akkori időkre nagyon jellemző, emeletes, nagytermes művelődési ház, melyet ünnepi műsorral nyitottak meg augusztus huszadikán. Ebben a modern épületben kapott helyet a művelődési ház szakköreivel, a szélesvásznú mozi és a községi könyvtár, mely éppen időben költözött át, hiszen korábban a tanácsházi elhelyezés után a kastély gondnoki épületébe telepítették át, az azonban igen vizes épület volt, úgyhogy mind a könyvek, mind pedig a szekrények és polcok komoly károsodást szenvedtek. Szintén az 1960-as évek nagy művelődéspolitikai vállalkozása volt a jobb feltételeket és ellátást ígérő iskolakörzetesítés megvalósítása. Döntően a tanyasi iskolák felszámolását tűzte ki célul a diákotthonok létesítése, melynek során, Vaján a kiskastélyt tartották a legalkalmasabbnak egy ilyen intézmény megvalósítására. 1967-ben megtörténtek a szükséges belső átalakítási és felújítási munkák, 1968-ban a kialakított 54 férőhelyet teljesen betöltötték. A gyermekek Rákóczi-tanyáról, Flóra-tanyáról (Baktalórántháza), a Kauzsay-tanyáról (Magy) és Liget-tanyáról (Ófehértó) érkeztek. Éjszakai ügyeletest nem alkalmaztak, mert egy nevelő bent lakott az épületben, és felügyelt rájuk. Az 1960-as évek végén a falu lakossága 3728 lélek: 1823 férfi és 1904 nő. A külterületen lakók száma 601. A lakónépesség 707 lakóházban élt. A község területe 4971 katasztrális hold volt. A lakosság anyagi erősödését mutatta, hogy a Vaja és Vidéke Körzeti Takarékszövetkezet taglétszáma 1968-ban 1345 fő volt, a betétállomány felülmúlta az ötmillió forintot. A takarékszövetkezet egy év múlva önálló kis irodaházat is épített. Az új, 101,15 m2-es alapterületű téglafalas épületet a kastéllyal szemben lévő régi épület mögé, a művelődési ház mellé építették. Az 1970-es év ismét változást hozott a falu életében. A művelődési ház klubhelyiségében március 16-án a vajai Hazafias Népfront Bizottság ülésén Molnár Mátyás a bizottság akkori titkára ismertette Vaja községi tanácsnak Rohod és Őr községi tanácsával közös tanáccsá szervezését Vaja székhellyel, és Vaja nagyközséggé nyilvánítását. A közigazgatási átszervezések során megszűnt a baktalórántházi járás, Vaja nagyközség július 1-jével közös tanácsot alakított Őrrel és Rohoddal, melyhez később még Nyírparasznya is társult, az irányító feladatokat előbb Mátészalka vette át. A község lakosságának száma 1970-ben 3782 fő volt. Ebből 1665 fő kereső, 2117 pedig eltartott. A munkaképes korúak közül 342 munkás, 935 dolgozó és 388 egyéb státusú személy lakott a faluban. Vaján ekkor 1 cipész volt, 5 fő dolgozott a postán, 10 fő a MÁV állomáson, 4 fő az ÁFOR telepen, ugyancsak 4 fő a takarékszövetkezetben és 13 fő volt MÁV pályafenntartó. Az alábbi kereskedelmi egységek voltak megtalálhatóak ekkor a községben: 7 db vegyesbolt, 4 vendéglátó (ital) bolt, 1 cukrászda, 1 Tüzép telep, 1 növényvédő telep. Az általános iskola 17 tantermében, 23 tanulócsoportjában 634 gyermeket oktattak. A tanyai iskolákban 75 diák tanult. Az óvodában 80 gyerek volt elhelyezve 3 tanulócsoportban. A belterületi utak hossza 14,2 km volt. Ebből 4,3 km aszfalt burkolatú, 9,9 km pedig földút. 4 km burkolt és 10,2 burkolatlan járda szegélyezte az utakat. A villanyhálózat hossza 14,2 km volt. A 221 lámpatest közül 105 higanygáz, 116 pedig hagyományos lámpatest volt. A lakosság 5 közkútból nyerte az ivóvizet. A kutak közül csak 1 szivattyús rendszerű volt, a múzeumkertben. Nagy segítőkészségről tett tanúbizonyságot a falu lakossága a felső-tiszai árvíz idején. 1970. május 17-én 99 fő érkezett Vajára az árvízsújtotta területekről. Fehérgyarmatról 34 személyt, Jánkmajtisról 12-t, Nábrádról 20-at, Panyoláról 28-at, Szamosszegről 16-ot – zömmel családokat – fogadtak be a vajaiak. Jelentős mennyiségű terményt, 494-en pedig összesen 52 350 forintot adtak össze, amit a tanács a rászorultak részére utalt tovább. Még abban az évben a falu tűzvédelmének megerősítésére a Damjanich úton felépült a két szerállásos, 115 négyzetméter alapterületű szertár. A településen ekkor Nagy Pál önkéntes parancsnok vezetésével 36 önkéntes és nyolc úttörő tűzoltó szolgált, akik a korábbi járási versenyeken is derekasan helytálltak. Az évtized végén és az 1970-es évek elején új, földszintes szárnnyal tovább bővült a diákotthon: két tanulószobát, irodát, konyhát, mosókonyhát, raktárt alakítottak ki benne. (A diákotthon bővítésének homlokzati terve a mellékletben a 6. ábrán látható.) 1970. szeptember 1-jén megszűnt a tanítás a Boglya-tanyán. Az első időkben még stráfkocsival hozták be mindennap a gyerekeket az iskolába, később az elhelyezésük megoldódott a diákotthonban. Ekkor már hetven tanuló lakott a kiskastélyban. Öt év múlva Rákóczi-tanyán is megszüntették az iskolát, s a gyermekek szintén a diákotthonban kaptak szállást, melyet ekkorra száztíz tanuló befogadására tettek alkalmassá. A 70-es években a párt- és kormányhatározatoknak megfelelően a tanács fokozott figyelmet szentelt a lakosság ellátásának javítására, kisiparosi engedélyek kiadásával segítette az állami és szövetkezeti szolgáltatások esetleges hiányainak pótlását. 1973-ban átadták az ÁFÉSZ sütőüzemet, mely a tsz almatárolójának szomszédságában, egy átalakított terménytárolóban nyert elhelyezést. Az 1970-es évek végén szolgáltatóház épült a faluban. Megnyílt az iparcikkbolt és egy cukrászda. 1973-ban Molnár Mátyás iskolaigazgató kérvényezte, hogy két régi parasztházat nyilvánítsanak népi műemlékké. Az egyik a Damjanich utcában lévő Tóth Ferenc féle ház, a másik Sipos Albert Pöltemberg utcai háza. Végül csak a Damjanich utcai házat nyilvánították műemlékké. Az épület 1980-tól látogatható. Dr. Süli-Zakar István leírásából pontos képet kaphatunk az 1970-es évek végéről: A kereskedelmi ellátást még a helybeliek sem ítélik megfelelőnek, bár a közeljövőben átadásra kerülő új ABC-áruház sokat javít a jelenlegi helyzeten. Az élelmiszer eladást és a vendéglátást három élelmiszerbolt, három italbolt és egy cukrászda igyekszik kielégíteni. A helyi és az idegenforgalmi igényeket úgy ítélik meg, hogy egy melegkonyhás vendéglő felépítése kifizetődő és kívánatos vállalkozás lenne. A helyi igényeken túl a környék ellátását is szolgálja a 3,5 millió Ft-os árukészlettel rendelkező iparcikk-áruház (vas-, műszaki, konfekció-, cipő-) és a TÜZÉP- telep. A kereskedelmi és vendéglátó egységek évi bevétele meghaladja az 50 millió Ft-ot, így az egy főre eső átlag alapján Vaja előkelő helyet foglal el a megye községei között. Az ipari szolgáltatásokat Vaján 1977-ben 39 kisiparos végezte. A szakmák sorában a kőművesek képviseltetik magukat a legnagyobb számban, amit a nagyarányú lakásépítés magyaráz. (A 93 kisiparos között 9 a kőműves.) A kulturális-egészségügyi ellátottság állandó javítása központi kérdés Vaján is. A 110 óvodai helyre 132 beírt és 160 elutasított gyermek jutott. Az általános iskolai tanulók száma 500-600 fő között ingadozik. (A vajai gyerekek mellett 110 tanyasi kollégista is tanul.) A tanulók többsége napközi otthonos ellátásban is részesülhet. A községi könyvtár tízezres könyvállományát 956 beiratkozott olvasó forgatta 1977-ben. (Ebben az évben 35 359 kötetet kölcsönöztek ki az olvasók.) Vaja külső képe folyamatosan változik. Évente 22-26 új lakóházat építenek, s a régebben épített lakások felszereltsége is évről évre javul. A nyolcszáznál több lakóház mindegyikében van villanyvilágítás. A propán-bután gáz fogyasztóinak száma az 1970-es 280-ról 1977-re 398-ra emelkedett, s ez azt jelenti, hogy csaknem minden második család gázzal főz. A községben 631 televízió-előfizető van, tehát a családok 80%-a rendelkezik tv-készülékkel. Az új lakások 60%-ában építenek fürdőszobát, s 40%-uk három-, vagy négyszobás. Az aktív keresők 55,4%-a a mezőgazdaságban, 29,1%-a az iparban, 15,5%-a pedig a tercier ágazatokban dolgozik.” Vaja, Rohod és Őr község önkéntes tűzoltótestületei 1975. február 19-én megtartották alakuló ülésüket (a 4/1974. /VIII. 1./ BM. sz. rendelet alapján), és a testületek egyesületté alakultak. A székhely Vaja lett, a másik két községben egy-egy egység működött, melyek parancsnokai Vaján Fekete József (1938) pedagógus, Rohodon Király Miklós (1923) önkéntes tűzoltó főhadnagy, Őrben pedig Hódi Miklós (1921) tsz-tag. 1979 januárjában csatlakozott az egyesülethez Nyírparasznya is. 1980-ban átadták a Vaját, Őrt és Rohodot egészséges ivóvízzel ellátó regionális vízművet. Már 1963-ban elkészült a törpe vízmű terve. A lakosság 1970-ben megalapította a vízügyi társulatot. A társulat tagjai minden évben 400 Ft-tal járultak a vízmű létesítéséhez. A községben működő közületi szervek arányosan, költségvetésük és pénzügyi tervüknek megfelelően kötelezően járultak hozzá az új létesítmény megépítéséhez. 1981-ben adták át az új, 332 m2-es ABC Áruházat. Súlyos, több évtizedes problémát igyekezett felszámolni az 1980-as években a nagyközségi tanács azzal, hogy a cigánytelep korábban már megkezdett széttelepítését tovább folytatta, új utcasorokat nyitott, és kedvezményes hitelekkel ösztönözte a telepi lakosságot házépítésre. 1985-re már csak három család maradt a telepen. Ekkor a cigány lakosság száma a faluban 329 fő (az össznépesség 9,3 százaléka), munkaképes korú volt 198, közülük munkaviszonyban állt 126 fő, ebből eljáró hetven fő, helyben dolgozó pedig 56 fő volt. Az iskola és a művelődési intézmények szorosabb összefogására országosan, kísérletképpen beindított Általános Művelődési Központok (ÁMK) egyike Vaján kezdte el a működését 1981-ben. Az összefogott intézmények ellátását egy év múlva a helyi Gazdasági, Műszaki és Ellátó Szolgálat (Gamesz) intézte egészen az 1989-es megszüntetéséig. 1985-ben épült fel az általános iskola udvarán az új tornaterem és a hatszáz adagos konyha-étkezde. Ugyanettől az évtől Vaján önálló fogorvosi körzetet alakítottak ki. 1989. július 1-jétől a kétszintű helyi-területi igazgatásra való áttérés megyei programtervének alapján a tanács szerveinek munkáját már közvetlenül a megyei tanácsi szervek irányították.