Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Összegzés

2009.10.21
Már a század elején egy igen fontos esemény következik be Vaja életében. 1906-ban sor kerül Kuruc Vay Ádám újratemetésére, melyen az ország összes politikusa, egyházi és világi főhatósága részt vett. A fényes ünnepségnek számos emléke maradt fenn, melyek tanulmányozása elengedhetetlen, ha Vaja XX. századi történetéről beszélünk. Az 1919-es években lezajló román megszállás ugyancsak maradandó nyomokat hagyott a település történetében, hisz ekkor a községet nem csak emberveszteségek érték, hanem ideiglenesen Romániához csatolták és az itt állomásozó katonai alakulatok tönkretették és kifosztották a középületeket. 1939-ben a földhiány és a megélhetési problémák miatt számos ember kényszerült elhagyni Vaját és jobb megélhetési feltételekkel kecsegtető helyre költözni. A Baranya megyei Magyarbólyban, az ide települtek leszármazottai még mind a mai napig megemlékeznek az ominózus eseményről, református templomukban márványtábla tünteti fel azon családfők neveit, akik ott találtak új hazára. A második világháborúban szenvedi el a település a legnagyobb emberveszteséget. Számos családfő vesztette életét a csatatéren, szomorú és kilátástalan helyzetbe sodorva családját. Az elestek neveit, az első világháború halottainak neveivel együtt egy emlékmű is őrzi a községen. Vaját sem kerülhette ki a zsidóüldözés. A falu izraelita polgárai 1944 nyarán vonultak be a koncentrációs táborba. Ezt követően nagyobb történelmi események már nem történtek. 1945-ben földigénylő bizottság alapult, mely a háború idején nincstelenné válóknak földet és házhelyet osztott. A falu fiataljai a volt grófi istállóban kultúrházat és mozit alakítottak ki. 1948-ban csatlakozott a településhez a korábban Kántorjánosihoz tartozó Boglya-tanya. Ugyanebben az évben állami tulajdonba került az általános iskola és a tanítói lakások. 1949-ben a tanácsrendszer bevezetését követően a lakosság nekilátott a háborúban megrongálódott utak, hidak, épületek újjáépítéséhez. 1950-ben a közigazgatás átszervezése során Őr helyett Rohod kisközséget osztották be Vajához. 1954-ben elkezdődött a vidék villamosítása, mely a Rákóczi-tanya villamosításával ért véget 1965-ben. Az 1956-os forradalom történései nagyobb események nélkül zajlottak le a településen. 1966-ban indultak meg a Vajai víztározó kialakításának munkálatai. A 60-as évek végén iparcikk üzletház nyílt, elkészült a 400 fő befogadására képes művelődési ház. A Vaja és Vidéke Takarék Szövetkezet forgalma folyamatosan nőtt. 1970-ben Vaja Rohoddal és Őrrel közös községi tanáccsá szerveződött Vaja székhellyel, melyhez később Nyírparasznya is csatlakozott. Ugyanebben az évben átadták az ÁFÉSZ sütőüzemet, megépült a szolgáltatóház, iparcikkbolt és cukrászda nyílt. 1980-ban elkészült a Vaját, őrt és Rohodot ellátó regionális vízmű. 1981-ben nyitott meg az új ABC Áruház. 1985-ben vehették birtokba az iskola tanulói az új tornatermet és az étkezdét. A rendszerváltással a település közigazgatásilag önállóvá vált. Rohamos fejlődésnek indult az infrastruktúra: kiépítették a földgázvezetéket, a telefonhálózatot, a szennyvízhálózatot és a község összes útja szilárd burkolatot kapott. Számos külföldi cég telepedett meg a tsz egykori telephelyein, munkalehetőséget biztosítva a Vaja lakosainak. Nyomon követhettük, hogy az 1900-as években milyen változásokon ment keresztül. Láthattuk, hogy a település, annak ellenére, hogy a két világháborúban súlyos sebeket szerzett, mindvégig fejlődni, gyarapodni tudott. Főleg a 60-as, 70-es években élte a virágkorát, de ezután sem veszítette el azt a lendületet, mellyel a térség kiemelkedő gazdasági és történelmi helységévé vált. Vaja lakói manapság erre a múltra építve kívánják elérni, hogy településüket várossá nyilvánítsák, és erre minden esélyük meg is van.